Veres János: Életút

Téli rege

bodza rejtekében kezemmel hűteném, ha hideg támadna, elhalkuló szíved gyújtanám csókommal, ha eltérülsz tőlem, elvások, elfogyok, mint a viaszgyertya. ,,A gilice madár mikor ő társától hirtelen elválik, nem száll az zöld ágra. . ." 3 Ne bánkódj, kincsem, én a száguldás fia vagyok, ne hullajtsd vissza homlokomra a lemosott vérharmatot, robogásom vonala fennmarad az égen, ha meghalok. „Hordozzon az Isten téged szerencsésen, és tartson meg szívem téged szerelmesen." Fut a szarvas felhők iránt, karcsú lábát szellők viszik, nekilendül a csikó is, vadmadárrá tüzesedik. Ó, a képzelet rajzolta táj! Azt az ólomcsörgésű jégesők elkerülik, ott az ég nedve termékenyítő, s májusban bő áldás esik, 95