Veres János: Életút

Téli rege

A FEHÉR SZARVAS A fehér szarvas dombon állott, fölé hajolt egy felhőbokor, vakító teste szikrát hintett, mint földből kinőtt krétaszobor. A királyfi kijött a fényzáporba, csillagos lovát megnyergelte, kivezette a zizegő rétre, igazított a gombos szíjon, ingét szárnyasra széthajtotta, meteormorzsák lakták vérét. A fehér szarvas dombon állott, beleszagolt az opálos űrbe, bordái közt már vihar forgott, ragyogott, mint a Nap, aki szülte. Már kaparta a földet, törte a virágot a kakaószín paripa körme, izmos nyaka legörbült sarlóívben, a királyfi felült a nyeregbe. — Nagy versenyt vívok, füvek, madarak, álmomban az aranykakast láttam, nagy versenyt vívok, szelek, bárányok, az aranykakas álmomban megszólalt, 93