Veres János: Életút

Téli rege

IKARUSZ Sólyomszárnyakkal kérkedtél — hová lett mesés erőd? Röptödön senki sem ámul; elbúsul víg szeretőd. Időnként magasba lendülsz, bravúrra naphő tüzel, csillogó kékségben úszol, madárral versenyezel. S lezuhansz hamar a porba, szűkölsz, mint kivert ebek; illendő célratörésre nem hajlik természeted. Két pólus hány-vet örökre: felhő és gazos gödör; cibál a kényszer, míg egyszer úgy vág le, hogy meg is öl. Utolsó esésed látva felfogja majd, aki néz: nem a szárny anyaga volt rossz, szíved volt roppant nehéz. 92