Veres János: Életút

Téli rege

TÉLI REGE i ím, a falu közt peckesen járok, üdvözölnek a kopasz akácok. Ereszek szélén csókák motoznak, istállók mélyén csikók nyihognak. Récehad rebben, nádat zizegtet, begyek feszülnek fogas hidegnek. A kémény füstje: liliom kelyhe, zsúptető fölött kibomlik lengve. Ugrál az üsző, s amikor meglát, kezemhez nyomja párolgó orrát. Puli gurul a fagyos udvarra, jókedvét szilajon égre vakkantja. Madzagos ajtó tárul magától, örvendek, mint aki örvényből lábol. Ismert kenyérszag fogad s becézget, úgy várt a ház, mint pipacs a méhet.