Veres János: Életút

Téli rege

2 Fehér homlokú kemence mellett eladó leányok énekelnek. Csücsülök velük pokrócos padkán, mint boldog kisded dajkája karján. Intelmet szúrnak ujjuk hegyére: sose feküdjek a boglya tövébe. Mint szélben a búza, dőlök feléjük, selyem a varkocsuk, hó a kötényük. Piciny ablakban tintaest kéklik, nem megyünk el innen napkeltéig! Dérbajszú apó parancsol csendet, pipája szárán bojtok fityegnek, mint dió a burkából, hullva az ágról, boszorkány, tündér feslik szavából. Szoknyába esnek a rózsaorcák, körénk kerekül Kásaország. Kender ezüstlik — hisztek-e csodát? guzsaly mozog csak, az idő megállt. Orsó esik a szoba földjére, akár a labda, pattanok érte. Csók a jutalmam, behajtom rögtön, fejem búbjáig bizseg a bőröm, 88