Veres János: Életút
Suhogó alkony
SZOKNYÁD FODRA Van már fűtött, meszelt szobám, barátságos, meleg tanyám, ünnepnapra jó kalácsom, vánkosom a rugós ágyon. Mi haszna, ha te nem látod? Jégfogakkal mar hiányod. Szoknyád fodra másutt lebeg, szívemen a semmi rezeg. Besütő Hold regél rólad, s falra vetít holt freskónak. Tengődöm, mint beteg levél, bordáim közt vijjog a szél. 70
/
