Veres János: Életút

Suhogó alkony

SUHOGÓ ALKONY Ügy jöttem ide, mint a szél, mely messze kószált, s elülni óhajt, mint félős, fázó kisgyerek, ki ágyat remél és ringató dalt; üres az udvar, bús a ház, ágak husángja suhogva csápol, hol vagy? — kiált a bújó ég, felleg takarja, szomorú fátyol; gondoltam, ez lesz az a hely, ahol a kövek virágot vetnek, s hellászi liget nő körénk, amellyel éjeim hitegettek, ahol majd segítőm leszel, melegben kutam, sötétben holdam — s már látom, hogy csak hervadó emlékeimhez zarándokoltam. 71