Veres János: Életút

Szikes vidék

SZIKES VIDÉK Sorsom kietlen pusztaság, széljárta, szikes, zord vidék, közepén éhes ölyv kering, szélén piros az alkonyég. Néha megéledt emlékek futnak szarvasként rajta át, s mosolyba moccant bajuszom idézi győztes tetteim hamar feladott városát. Némelykor lányok serege surran végig a fű felett, szenvedélyük szavaim fojtott hevében sistereg. De ha pásztortűz lángjait lobbantja tágult, bús szemem, nem régi siker látogat és nem is elmúlt szerelem: a síkot szegő ligetből vad betyárcsapat tör elő — bő ingujj s fehér gatya száll, fújnak az inas paripák, nyomukban mérges rózsa nő. 47