Veres János: Életút

Szikes vidék

ACÉLKÉK ÉJSZAKA i Szétküldöm a hírt a mind ens égbe, hogy szeretlek, te lány, te pilleujjú, jövőm iránytűje s jövőm foglya, szétküldöm a hírt a mindenségbe, szorongva és mosolyogva. Foszló, lenge fátylak közt jár a Hold, félős-hamisan bújik mögéjük, kócos bokrokon fénybogarak örülnek, hogy e télutót megértük. Háztető villan, a vaksi ablakok nézése a sejlő hajnaljelre tapad, a hegyet nem látom, de érzem, mint ősember a közelében ólálkodó vadat. Pataksurrogás szegi az éjt, hosszan húzódó dísz, nappalba is átfut, oly fogyhatatlan, olyan végtelen, mint a vágyam, hogy mellettem lehess, mely lever és ringat, s a halálba is átér •—• végigkíséri egész életem. 25