Veres János: Életút

Szikes vidék

Elküldöm a hírt a csillagpitykés űrbe, erdőkbe, völgyekbe, születő nyarakba, az idő méhében feslő tavaszokba, kivallom a vétkem, megkönnyítem terhem szorongva és mosolyogva. 2 Eredj, hír, hátha találsz olyan szemet, bokrot, alkonyt, mely a világból nem szapul ki, mert pengékbe markoló ügyetlen kezem az ő kezéért mert nyúlni. Eredj, hír, az udvaron vacsorázóknak adjon át az eperfa lombja, a kopár és pázsitos domboknak a bukó nap korongja, szöcskéknek, iramló nyulaknak a réti pitypang pelyhe, a tündöklést pikkelylő pataknak a part élénkzöld selyme, az ökörpatanyomnak az ivó madár csőre, konyhában sürgő anyámnak a krumplileves gőze, lefekvőknek, felkelőknek a szalmazsák zizegése, szerelmeseknek a hulló tűzgömb aranysistergésű esése, vándornak'a hóból meredő vackorfa ága, szalonkának a puska, ha töltetlenül akasztják vállra, nádnak a ruca suhogása, folyónak az evező csapása, fazekasnak az agyag puhasága, az öreg kondásnak a pipaszár bojtja, az égnek a pirkadat fuvalma, mely az ég lámpásait eloltja. 3 Másoknak akarok"rimánkodni, esztelen dolgoknak is, fűnek, fának! Tudom, hogy éhes aggodalmamnak nem bonthat batyut a bocsánat. 26