Veres János: Életút

Meleg szél

Ha most kihúznám magam frissen a sziklaszirtet lesajnálva az eget érhetné fejem Felhő vinne mint lomha bárka ha ráülnék De nem teszem Inkább akkor is állok majd ha messze járok valahol s őrzöm e körkép rejtelmeit mint palánknál a vasantenna mely rúdhoz kötve silbakol Utóhang: Furcsa volt az az utazás ernyesztő s mégis gyógyító mint nagybetegnek beadott titokzatos infúzió A beteg csak a változást s a hatóerőt észleli nem tudván mintől működnek megújult kedvvel szervei 204