Veres János: Életút

Megérkezés

BETYÁRKÉP A haja még nem ezüst, a nők is megbámulják, s mégis: csak ül és hallgat, ökle az asztal lapján, pohár fölé hajolva idéz meg sok vigalmat. Az erdőt, ahol kószált, a virtusok zöld berkét elvitték fukar esték. A fényes, szeles rétek, ahol öröm időzni, nevét is elfeledték. A keserves-szép élet, mely annyiféle jót nyújt, neki már mit sem adhat, megmarad, amíg élhet, a magas házak tövén elveszett, csüggedt rabnak. Csak egy szál pandúr várja odakint, de ő tudja, hogy azon ki nem foghat, idétlen, keszeg legény, de ügyesebb, mint száz más, s mestere a gyiloknak. *9