Veres János: Életút

Megérkezés

S tudja, hogy ki kell lépni és nem is oly sokára az ajtó küszöbére; még felnéz majd a napba, s elfehérül a szája, kiömlik piros vére. Te lány, csillagsugárba rejtve küldd áldásodat a szomorú betyárra. S valahol messze, messze gyűrűtlen leány virraszt, kardél a vetett ágya. Te lány, csillagsugárként a borús, nehéz égből nézz le a bús betyárra. Tagadd meg, hogyha tudod, s ha nem, légy sírig büszke, zokszót sem ejtő árva. 20