Veres János: Életút

Téli rege

Nem bír felnőni hozzád az, ki ennyire fáradt, s üszkös romjaim közé téged is lehúználak. 2 Ó, ha észlelnéd kissé: körém gyűl a diákkor s régi terveim hada, nézd csak, micsoda tábor! Toldi Miklóssal ettem akkor én közös tálból, lányok serege szédült nótánk vad folyamától, vívtam Kinizsi Pállal, háltam Vidróczki ágyán, vérem tisztábban pezsgett híres virtusuk láttán; fújnak sáfrányszín mének, körmük porondon dobban, szívéig remeg a vén Föld, menny se rázhatná jobban, borszín lobogók úsznak, felhőt nyaldos a selymük, nyílnak arannyal áttört szoknyák, mint fehér szegfűk. Sólymok útja volt utam, kertem ciprusok zöldje, onnan zuhantam ide, ebbe a baljós völgybe. Tudom, hasztalan bújnék görcsös önámításba, vége a dicső nyárnak, fejemet hópor várja; tűnő tavaszok lángját meddőn idéznéd immár, 104