Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

14 Ha az elbeszélő regényt írna, regénye színteréül mégis a szülővárosát választaná, mivel minden elbeszélő a szülővárosát ismeri legjobban; tudja például, hogy hol csapolják a legjobb sört, milyen történetek fűződnek a város tisztes lakóihoz, akik olyan méltóságteljes arccal vonulnak ki vasárnap délután a korzóra, mintha nélkülük feje tetejére állna minden az országban. Az elbeszélő pontosan meg tudná mondani, ki volt az utolsó szeretője Pataky úrnak, a szálloda igazgatójának, milyen szemfestéket használ Z. bírónő, aki súlyos fegyházbüntetést mért a Pitypang utcai aranytolvajokra, ki az ügyeletes futballista. sztár, és Sonnenfeld úr, a kiváló borbély, mért nem borotválta meg K. urat, akinek a lánya tavaly disszidált Ausztriába. 23 Ha az elbeszélő regényt írna, afféle századvégi, szecessziós stílusban volna kénytelen megírni művét, s cirkuszának porondján csupa fin de siěcle figurát vonultatna föl, mint ahogy a város is nemrég lépett át a századvégből, szinte átmenet nélkül, a 20. század második felébe. Hiszen akik meggazdagodtak, esténként még most is meglesik, kivel van találkája a gimnazista lányuknak, s a vasárnapi rántott húst is csak akkor tudják jóízűen fogyasztani, ha a rádióból közben magyar nóta szól, amelynek szövegére föltétlenül megtanítják unokájukat, aki viszont nem szeret a nagyapával magyarul beszélni, s ezért apuci és anyuci is haragszanak rá. Mások, akiknek soha sem lesz autójuk és hétvégi házuk, erkölcsi züllésről és korrupcióról panaszkodnak. De hát ki olvas ma századvégi, szecessziós regényeket? Hacsaknem Sebő úr, a járási könyvtár igazgatója, -aki a legkedvesebb könyveit életfogytiglan „kölcsönzi", bár88