Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

14 Ha az elbeszélő regényt írna, regénye színteréül mégis a szülővárosát választaná, mivel minden elbeszélő a szü­lővárosát ismeri legjobban; tudja például, hogy hol csa­polják a legjobb sört, milyen történetek fűződnek a város tisztes lakóihoz, akik olyan méltóságteljes arccal vonulnak ki vasárnap délután a korzóra, mintha nélkülük feje tete­jére állna minden az országban. Az elbeszélő pontosan meg tudná mondani, ki volt az utolsó szeretője Pataky úrnak, a szálloda igazgatójának, milyen szemfestéket hasz­nál Z. bírónő, aki súlyos fegyházbüntetést mért a Pity­pang utcai aranytolvajokra, ki az ügyeletes futballista. sztár, és Sonnenfeld úr, a kiváló borbély, mért nem borotválta meg K. urat, akinek a lánya tavaly disszidált Ausztriába. 23 Ha az elbeszélő regényt írna, afféle századvégi, szecessziós stílusban volna kénytelen megírni művét, s cirkuszának porondján csupa fin de siěcle figurát vonultatna föl, mint ahogy a város is nemrég lépett át a századvégből, szinte átmenet nélkül, a 20. század második felébe. Hiszen akik meggazdagodtak, esténként még most is meglesik, kivel van találkája a gimnazista lányuknak, s a vasárnapi rán­tott húst is csak akkor tudják jóízűen fogyasztani, ha a rádióból közben magyar nóta szól, amelynek szövegére föltétlenül megtanítják unokájukat, aki viszont nem sze­ret a nagyapával magyarul beszélni, s ezért apuci és anyu­ci is haragszanak rá. Mások, akiknek soha sem lesz autójuk és hétvégi házuk, erkölcsi züllésről és korrupcióról panasz­kodnak. De hát ki olvas ma századvégi, szecessziós regé­nyeket? Hacsaknem Sebő úr, a járási könyvtár igazgatója, -aki a legkedvesebb könyveit életfogytiglan „kölcsönzi", bár­88

Next

/
Oldalképek
Tartalom