Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

ő is szívesebben olvassa Jókait, ha ősszel ágynak dönti a náthaláz, mintsem mindenféle modern zagyvaságot, amelyekben emberek bogárrá változnak, bogarak meg emberekké. Mi tagadás, az elbeszélő nem győzne csodálkozni, sőt egyenesen megütköznék, ha tisztes vállalatigazgatók, gazdasági szakemberek, főmérnökök, akik szombat-vasárnaponként családi és egyéb házukat építik, regényolvasással vonnák el drága idejüket családtól, munkától, miegyébtől. Tiszta lelkiismerettel az elbeszélő nem is tudna leülni regényt írni, mivel gyötörné a tudat, hogy effektive destruktív tevékenységet folytat. Sejhaj! Regények ide, regények oda, az élet, hál' istennek, nem áll meg. Mindenféle pompás új lakótelepeket építenek, aztán a lakóházakba beköltöznek a lakók, és laknak. Ellentétben az elbeszélővel, aki nem lakik, hanem ágyra jár. 24 Valamelyik téli estén például (a leszámolást halogatva, halogatva, folyvást halogatva) az elbeszélő szenesvödörrel a kezében kilép manzárdszobájából a sötét és hideg padlástérbe, amely zimankós éjjeleken alkalmi vizeldeként is szolgál számára. A padlástér sarkaiban fölgyülemlett vastag porréteg szomjas sivatagként, mohón issza be az elbeszélő vizeletét, s azon nyomban szagtalanítja is. A gerendák közé kifeszített kötélen az elbeszélő törülközője és egyik trikója szárad. Az elbeszélő alkalmasint rég fölakaszthatta volna magát is rá, hiszen ennél sokkalta ártalmasabb csínytevésekre is kapható, föltéve, hogy megtapsolják, s némi borravalóval honorálják meghunyászkodását az ügyeletes világmegváltók és demagóg strébereik. Vagyis: az ő múltja sem (éppen) feddhetetlen. Több kompromisszum, mint nap, szokta mondani. Megalkuvásra való hajlandóságát (hajlamát?) azonban — gyaníthatóan — 89