Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

— Lipták professzor vagyok Budapestről. Segíthetek valamiben? Az összekötő tetőtől talpig végigmérte, nem útonállóval akadt-e össze. Csak azután mutatkozott be. — Spitz — mondta kurtán, de nagyon határozottan, mintha jelezni akarta volna, hogy a nevét senki sem veheti el. — ön is magyar? — kérdezte megkönnyebbülten az elbeszélő nagyapja. — Szó sincs róla. Különben a Liszenko utcát keresem. — A Liszenko utcát? Hát az nagyszerű! Ott lakik a nővérem is. Ha megengedi, elkísérem. Befordultak a Káptalan utcába, majd onnan a Mártírok terén át a szűk Bél Mátyás utcába, ki a patakpartra, majd a strand mellett balra a várkert néptelen sétányán keresztül a Munkás utca és a temető felé. Útközben az elbeszélő nagyapja összefoglalta Spitz úrnak a város történetét a tatárjárást követő városalapítástól napjainkig, természetesen nagy vonalakban csupán, s a túlélésre helyezve a hangsúlyt. A Bél Mátyás utcában megálltak a 7-es számú, földszintes ház előtt, és a kapurésen át bepillantottak az udvarra. A sötétben nem sokat láthattak. Csak egy falhoz támasztott gereblyét közvetlenül a kapu mellett és egy ütött-kopott, esővízzel teli mosóteknőt. — Oswald Lajos lakik ebben a házban. — Oswald Lajos — hümmögött az összekötő. — Ki az az Oswald Lajos? — Egy nímand — felelte az elbeszélő nagyapja. — Egy nímand. — De itt volt Görgey főhadiszállása néhány napig 1849-ben. — Görgey? Ki az a Görgey? — Hadvezér volt. — Hadvezér — csillant föl az összekötő szeme. — Értem. Zegzugos utcák következtek. A túlnyomóan reformátusok lakta Tabán negyedben jártak, amelyet háromszor is fölégettek a fanatizált katolikus hívők a 18. század köze80