Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

pén. Nem azért mondom, én is katolikus vagyok, sietett leszögezni az elbeszélő nagyapja. De szabadelvű. Majd megmutatta az összekötőnek azt a házat, ahol Pavlovics Béla született (más néven: a furulyás Pavlovics), aki, bár nagyon szegény családból származott, később mégis neves művész lett — Amerikában. — Clevelandben utcát is elnevezték róla. Spitz urat azonban, mint hamarosan kiderült, a város egészen másféle hírességei érdekelték. Az történt, hogy az összekötő, kihasználva egy óvatlan pillanatot, amikor az elbeszélő nagyapja éppen elhallgatott, benyúlt a zsebébe, és egy gyűrött papírcetlit húzott elő onnan. — Bakai Lici — olvasta erősen szlovákos kiejtéssel. — Liszenko utca 17. Az elbeszélő nagyapja megtántorodott, mint akiben régi sebeket tépnek föl, és egyszerűen nem akart hinni a fülének. — De hiszen az egy rossz hírű nő — kiáltotta csalódottan, a porig sújtva, hogy visszhangzott belé az utca. — Az, az. Rossz hírű nő. Azt keresem én — mondta elégedetten az összekötő, és ott hagyta az elbeszélő nagyapját. 16 Az elbeszélő nagyapja a következő napon visszazuhant abba a mélabús kedélyállapotba, amelyből a történészbizottság nyomozása néhány boldog órára kiszakította. Karácsony előtt két nappal betöltötte a nyolcvankilencedik évét, és megjósolta, hogy ezen a télen rengeteg hó fog esni. Majd bevonult a szobájába, és tavaszig elő sem jött többé. Átaludta a telet, néha olvasott. A Tolnai Világlapja bekötött évfolyamait lapozgatta, vagy katonanótákat dúdolt, kenyérmorzsákat szórt ki a gerléknek az ablakpárkányra, s Szent Ferencként olykor elbeszélgetett velük. 81