Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

gyakorlat lesz a főtéren, minden lakos kötelező részvételével. Bunkerokat emlegetett meg valami kutakat a várban, ahová a város vezetői máris előreküldték a családtagjaikat helyet foglalni. Mikojan Washingtonban tárgyalt még, amikor egy reggel történészekből és régészekből álló bizottság érkezett a városba, hogy átkutassa a frissen föltárt alagútrendszert, fölkutassa azt a tíz hordó aranyat, amit állítólag Musztafa bég, a vár utolsó török kapitánya ásott el az alagút falában, s természetesen minderről jelentésben számoljon be az Akadémiának. Az idegenek karácsonyig a városban maradtak. Az elbeszélő nagyapja a fejét csóválta, ennyi tudóst egy rakáson utoljára a budapesti eucharisztikus kongresszuson látott 1938-ban, s epésen jegyezte meg, hogy tíz hordó aranyért ő is végigtapogatna minden négyzetmétert a föld alatt. A tudósok mindennap reggel kilenckor gyülekeztek a kávéházban, és fontoskodva iddogálták sörüket. Keveset beszéltek, sokat töprengtek, a kávéház bevétele pedig már az első héten a duplájára ugrott. A kutatómunkába beavatták Tinikét is, a szőke katonakurvát, aki egy ízben az alagútba is lemerészkedett velük, s később azt híresztelte, hogy az alagutak telis-tele vannak csontvázakkal, ebből azonban egy szó sem volt igaz. — Na és mikor dolgoznak ezek? — tudakozódott az elbeszélő nagyapja Bottka úrnál, a főpincérnél. — Ezek nem dolgoznak. Ez a stáb — súgta meg a főpincér bizalmasan. — A stáb... Na és a többiek? Bottka úr egy pillanatra elbizonytalanodott, mint amikor korona helyett dollárban kapja a borravalót, de aztán hamar feltalálta magát. — Bizonyára kutatnak — mondta. — Lehet benne valami — motyogta az elbeszélő nagyapja, és a következő napokban kibérelte a szemben levő Radics-féle cukrászda egyik sarokasztalát, ahonnan pompás kilátás nyílt a kávéház oszlopos bejáratára, s megfigyelte, hogy néhányan többször is eltávoznak a főha78