Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

tört a kubai válság, és egy bizottság kiderítette, hogy a város alatt valóban alagútlabirintus húzódik. Az elbeszélő apja bocsánatot kért Vilma nénitől, s hogy lelkiismeretének a háborgását elcsitítsa, ezüst karkötőt ajándékozott a derék özvegynek. Amikor az amerikai hajók fölvonultak Kuba partjai körül, az üzletekből kifogyott a cukor, a só meg a liszt. Méryné, a piactéri büfé főnökasszonya, akinek a fülcimpájáról kulcskarika nagyságú arany fülbevalók fityegtek, s akit a városban többnyire csak bizalmasan Donnának szóllítottak, mert Méry Lajos Spanyolországból hozta magával a polgárháború után, nem vitte el a tacskóját a kötelező veszettség elleni oltásra, amikor pedig erre határozottan fölszólították, keserűen kifakadt: — Kitör háború ... Nem mindegy? ... Kutya bánja, ember bánja... Minek kínozza szegény állat? S ha az elbeszélő regényíró volna, arról is beszámolna, miféle rémhírek keltek szárnyra, s mint valami rút baglyok lepték el a házakat. Beszélték, hogy az alagutakban muníciósraktárt rendeztek be, a rádiókat le fog kelleni adni a városházán, a tévéantennákat leszerelteti a hadsereg. A sánta Moravcsik hentes, aki három féldeci után azzal hencegett, hogy utoljára az elsőáldozása napján látott fogkefét, most gödröt ásott a kertjében, pontosan azon a helyen, ahová 1944-ben bomba csapódott be. Mások viszont úgy vélekedtek, hogy atombombákat kizárólag az ipari központokra dobnak majd le, bár azon vitatkoztak már, hogy a város ipari központ-e vagy mégsem az, mindenesetre járási székhely, s mint ilyen, jelentős. Néder úr ekképpen fogalmazta meg (némileg sommásan) az aggasztó helyzetet: — Itt a vég, uraim. Hamarosan csak zsírpacni marad belőlünk. Néder úr volt az is, aki egy reggel amerikai bombázókat pillantott meg a szőlőskertek fölött, s ezt haladéktalanul jelentette a rendőrőrsön, ahonnan simán kirúgták. Izgatottan újságolta, hogy a tűzoltó-laktanyában mindenki tökrészeg, s hogy a közeli napokban polgárivédelem77