Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

a Kossuth rádió műsorkezdése előtt elrikkantja az első híreket, amelyek természetesen bombázásokról, sztrájkokról, tömegmészárlásokról szólnak, diktátorok bukását és diktátorok születését adják hírül. És természetesen továbbra is nyitva tartanak a kocsmák, a presszók, a csehók, a büfék, a talponállók, a különböző osztályú böfögök, a fényes áruházak és kopott bazárok, a játékkaszinók és ráfizetéses művelődési klubok, s a széplányok is ugyanúgy kifestik a szempillájukat, mint azelőtt. Nincs hát benne semmi kivetnivaló, hogy az elbeszélő anyja is korán felkelt másnap, tejet, kiflit és sajtot vett a tejboltban, kiment a piacra, azután otthon átlapozta az újságot, s mint máskor, ezúttal is hosszan elidőzött az apróhirdetéseknél és a rendőrségi híreknél, úgy szomjazva a hátborzongató szerencsétlenségekről, betörésekről, gyilkosságokról szóló hírekre, mint sivatagi csiga egy kövérebb fűszál árnyékára. 8 Miként minden őszinte, a becsületére valamit adó barátja, az elbeszélő is elmondhatná, hogy ő is elrontott mindent, bár hogy hol és mikor, azt kinyomozni mindig roppant nehéz, mert sok-sok eseményt kellene (össze) visszapergetnie ahhoz, hogy napfény derüljön kegyes öncsalásokra és jó szándékú hazugságokra. Darab ideje az elbeszélő is tudja már, hogy nem a gólya hozta őt. S mindegy, hogy klinikai szobában vagy az árokparton látta-e meg a napvilágot, amely fogva tartja őt egy fényketrecben. Ezért előbb kénytelen fölcseperedni, hogy mielőbb hasonlatossá váljék azokhoz a tudálékos, nyugtalan, forróvérű, kétlábú idegen lényekhez, akik örökké valami eszmécske szoknyája után futkosnak a világban, s érte kirabolnák a szomszédjukat, belefojtanák a kedvesüket a kádba, följelentenék a barátaikat. Aztán megtanulnak 68