Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

a válasszal úgyis előre tisztában van, pusztán udvariasságból megkérdezte: — No milyen? — Kitűnő — mondta az elbeszélő, aki még július 32én sem hazudtolta meg magát, mintegy bizonyságát adva, hogy aki egyszer korrumpálódott, annak mindegy, hogy milyen napot írnak a naptárban. — A Főnök azt mondta, hogy az egyik legjobb írásom. Simovics Béla így hozta az elbeszélő tudomására, hogy adott esetben az ő (az elbeszélő) negatív véleménye sem nyomna többet a latban egy novemberi hópehelynél, amely pillanatok alatt elolvad az aszfalton. S egyben persze figyelmeztette is az elbeszélőt, hogy őt (ti. Simovics Bélát) régi és erős baráti kötelékek fűzik össze a Főnökkel, amelyek minden kósza szóbeszéd ellenére semmit sem lazultak az utóbbi években. Az elbeszélő bűntudatosan mosolygott, s arra gondolt, hogyha valaki július 32-én sem mer kiállni az igaza mellett, az elveszett ember, s megérdemli, hogy ujjal mutogassanak rá. Ugyanakkor az elbeszélő még nem szűnt meg bizakodni, hogy olvasói között akadnak szigorú és puritán adófizetők is, akik mélyen elítélik az ő viselkedését, s elítélő véleményük szilárdnak hitt erkölcsi normákon nyugszik. Az elbeszélő szinte látja őket maga előtt, látja a felháborodástól kipirult arcukat, hallja, amint méltatlankodva azt kérdik, ugyan miféle piszkos ügyekbe akar ez az ürge belerángatni minket. Mi semmit sem láttunk, semmit sem hallottunk, bennünket hagyjon ki. Az elbeszélő kénytelen lesz igazat adni ezeknek a puritán olvasóknak. Hiszen megfontolt, pragmatikusan gondolkodó állampolgárok ők, akik mielőtt bármilyen cselekedetre is elszánnák magukat, több szempontból mérlegelik állásfoglalásuk várható következményeit. Nem kell attól tartaniuk, hogy a Simovics-féle nagyszájú és vékonypénzű pasasok szégyenbe hozzák őket a tolakodó kérdezősködésükkel. Ök felnőttek, ők tisztában vannak vele, hogy a csillagok jelenlegi állása mellett mit érdemes várni a holnaptól, és mit nem. Min63