Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Áttételek

az igazság nem fordítható le az emberi kapcsolatok nyelvére. A te versíród minden második versében amiatt siránkozik, hogy a világ tele van igazságtalansággal. De ha megkérdeznéd tőle, hogy mi az igazság, bizonyára azt felelné, az igazság az, amit ő igazságnak tart. Akárhogyan van, a te szerződ boldogtalan. Ha nem volna boldogtalan, nem írna verseket. Ám te is boldogtalan vagy. így hát látszatra egy cipőben jártok, bár te nem írsz verseket, ellenkezőleg, azért fizetnek, hogy az arra alkalmatlanokat lebeszéld a versírásról. Ezt eddig is megtetted, s ezután is megteszed majd. A különbség csupán az, hogy amíg korábban könnyű szívvel tetted meg, most olyan hóhér vagy, aki közben az orvosi és a teológusi diplomát is megszerezte. Először megállapítod, hogy szerződ versei gyógyíthatatlan paralízisben szenvednek, majd megvigasztalod őt, feladod neki az utolsó kenetet, aztán leveted a reverendát, vörös köpenybe bújsz, fejedre csuklyát húzol, s leütöd a fejét. Aztán pedig — s ez is új fejlemény — megsiratod őt. Nos, itt a bökkenő. Az a mély depresszió, amely az elmúlt hetekben rád telepedett, s majdnem az áldozatául szedett, megtanított rá, hogy egyedül a szenvedés emel föl, nyitja föl szemedet, s visz közelebb másokhoz, mivel a szorongás, s halálfélelem, az idő múlásával való egyenlőtlen birkózás a legmélyebb és legszemélyesebb kollektív élmény, ami osztályrészedül juthat, akárhol élsz is. De ugyanaz az élmény kényszerít arra is, hogy ha életben akarsz maradni, fel kell oldanod a depressziót, és ebben segítségére kell lenned másoknak is. Most pedig itt az alkalom. Jól tudod, ha megerőszakolod az ízlésedet, s túlteszed magad az irodalmi értékről évszázadok alatt kikristályosodott közmegegyezés normáin, és ajánlani fogod az előtted heverő rossz verseknek a kiadását, enyhítesz ismeretlen szerződ boldogtalanságán. Vagyis nem teszel mást, csupán amit emberi kötelességednek érzel: adukkal a kezedben úgy játszol, hogy mégis veszíts. Olyan vereség lesz ez, amelyből semmi károd vagy hátrányod nem származik. Boldogtalan ismerősöd pedig már nem lesz 427