Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Áttételek

minden szót megfontolva, mintha a végrendeletedet fo­galmaznád. A kézirat persze, amelyet véleményezned kell, nem lett jobb azóta, hogy heteken keresztül az aktatás­kádban pihent, és nincs az a keresztényi szeretet és tü­relem, amely rábírhatna, hogy a kiadását ajánld. Mégis könyörületesebben fogalmazod meg a véleményedet. Há­rom szerepet kell eljátszanod: az orvosét, a papét és a hóhérét, s hiába, hogy az utóbbiról szíves-örömest le­mondanál. Az előtted heverő verseknek a szerzőjével szemben (mert költőnek mégsem nevezheted) nem vagy elfogult. Felőled Konkoly úr lehetne a HasfelmetszŐ Jack is, csak tudna verset írni. Megpróbálod elképzelni őt ott­hon. Ügy gondolod, Konkoly úr egy sorsával elégedetlen férfi, aki most mindent egy lapra tett fel -— ráadásul rossz lapra, mert az aduk mind a te kezedben vannak. Ez a férfi bizonyára családos ember, s rendes állása is van, ámbár nem valószínű, hogy félretett pénzéből telnék egy világ körüli hajóútra. Aki az ilyesmit megengedheti magának, nemigen ír verseket, mint ahogy katonatisztek, vámtisztek, rendőrfelügyelők, állami hivatalnokok, magas beosztású tisztviselők, kereskedelmi utazók és vezérigaz­gatók nemhogy verset írni, verset olvasni sem igen érnek rá, s ha nagy ritkán mégis, akkor is csupán szolgálati kötelességből. Konkoly úr, akinek a verseiről lektori vé­leményt írsz, aligha nevezhető sikeres embernek a szó fenti értelmében. Karrierre valószínűleg sohasem vágyott, így nem a vágyai be nem teljesülése miatt boldogtalan. De talán szerette egykor a feleségét, s ma már nem sze­reti. Vagy fordítva: még mindig szerelmes a feleségébe, aki viszont nem szereti már, s vagy van már szeretője, vagy ha nincs, lesz hamarosan. Vagy talán özvegyember. De az is lehet, hogy agglegény, s a nő, akibe már tizenöt éve szerelmes reménytelenül, hozzáment egy revizorhoz, s valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, hű maradt hozzá, sőt boldog volt, s ebből a te szerződ azt a keserű következtetést vonta le, hogy az emberi vonzalmakat em­beri ésszel megragadhatatlan logika szabályozza, s hogy ami igaz a természet vagy a matematika világában, az 426

Next

/
Oldalképek
Tartalom