Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Áttételek

Másnap reggel szeded a cókmókodat, és hazautazol. Délután a szomszédasszony, aki távolléted alatt példás rendben tartotta a lakásodat, megkér, hogy kísérd el őt a kórházba. Ezúttal őszintén örülsz, hogy szívességet tehetsz neki. Az öregúr legnagyobb meglepetésére régi ismerősként üdvözöl, alig enged szóhoz jutni, amikor pedig igen, az a benyomásod, mondhatsz akármit, úgyis azonnal elfelejti. Űjra meg újra, már-már monomániásan a betegségéhez tér vissza, sajnáltatja magát, közben mégis kedvvel és részletezőn számol be a betegsége kezdetéről és lefolyásáról, akár valami külföldi utazásról. Az asszony veszi észre, hogy bepisált. — Nővér, nővér! — szalad ki a folyosóra. A nővér jön, de nem siet. Unott arc, fanyar mosoly, úgy látszik, nem az első eset. Az asszony bemegy vele, s amíg kicserélik az öregúr alatt a lepedőt, te szeméremből kint maradsz inkább, s az indulataiddal küszködsz. Nemsokára elbúcsúzol a szomszédtól. A liftben végre a szomszédasszony is kifakad: — A disznó! Semmi baja már. Csak most folyton bepisál. Ezt nem lehet kibírni. A szeme teleszalad könnyel, nem tudod, miképpen vigasztald. — Mi lesz vele otthon? Mindig csak magával törődött. Mindig csak maga érdekelte. Én meg ... Hát igen, újból megérkeztél, mint aki hosszú fogságból tér vissza toprongyosan, összetörve, és mégis megmámorosodik a lépcsőház ismerős szagától. Feltételesen szabadlábra helyezted magad. Átmeneti lakásodat nem zárod kulcsra, sőt felbontod és elolvasod Algériába távozott barátod levelét, s belőle arról értesülsz, hogy további két évre meghosszabbították a szerződését, így nem kell az év végén elköltöznöd. Hogy ez jó hír-e a számodra vagy rossz, még nem döntötted el. De más is történik. Ahogy alattomban leszáll az este, előveszed és újraírod a Jelentést, 425