Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

12 Az Olsavszky-ház padlásán talált tekercsek egyikén olvasható a következő (kissé megmosolyogtató és kissé naiv) allegorikus tartalmú szöveg: „Azelőtt — nem is olyan régen (írja a szöveg szerzője) — minden hétfőn lovas futár hozta a fővárosból a kancellári hivatal pecsétjeivel ellátott utasításokat és rendeleteket a falunkba. A leiratokat a bíró vette át a községházán, s azonnal továbbította a plébánosnak. A plébános felolvasta a templomban, így mindenki időben értesült róla, mi a legsürgősebb tennivaló községünkben. Kiköveztük például a fontosabb utcákat, menedékházat építettünk a nagy hegység tövében, rendszeresen ritkítottuk a bozótosokat, fizettük az adót. Szüret után két hónappal beszolgáltattuk a bortizedet. Bízvást állíthatjuk tehát, hogy példás rend uralkodott a faluban. Kisebb kihágásoktól eltekintve, ritkán vétettünk a törvények ellen. Mindenről tudtunk, ami a faluban történik; megbízóttaink, akiknek kilétét természetesen titokban tartottuk, beszámoltak a legjelentéktelenebb eseményekről is. Ezek tartalmát belefoglaltuk a kancellária számára készített havi jelentéseinkbe. A községháza apparátusa olajozott gépezetként működött, s volt idő, hogy ki se látszottunk a rengeteg munkából. A tanítókat utasítottuk, hogy a rend, a törvények és ősi hagyományaink szellemében oktassák az iskolaköteles ifjúságot. A kancellári hivatal legalsóbb szintű végrehajtó szerveként működtünk, s csupán esküvőre és temetésre nem kellett felsőbb jóváhagyásért folyamodnunk. Keresztelő, esküvő, temetés, ezek a bíró és a községtanács hatáskörébe tartoztak. Szaporodó kétségeink közepette fokozott nosztalgiával gondolunk vissza a régi szép időkre, a békés teremtés, az alkotómunka talán soha vissza nem térő bőséges esztendeire. Nem mintha közben nem követtünk volna el hibákat. Javaslataink, beadványaink, folyamodványaink nem mindig tükrözték a közhangulatot, s nem mindig alapul41