Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

tak a lakosság valódi szükségletein. Mégis, az a véleményünk, hogy hosszabb távon még a rossz döntéseink is javunkat szolgálták. Hiszen sikerült megfékeznünk a járványokat, biztosítottuk a zavartalan közellátást s a törvényességet. Ma sokan a szemünkre vetik, hogy egy-egy halaszthatatlan kérdés elintézése évekig, néha évtizedekig húzódott. Ezek a nagyszájú s az adminisztrálás művészetében teljesen tájékozatlan elemek nyilván elfeledkeznek róla, hogy községünk egyike csupán a birodalom sokezer településének, s hogy a kancellária lovas futárai hetenként több tízezer kérvényt, beadványt s jelentést továbbítanak a királyi tanács konzultatív testületének különböző bizottságai elé. Előfordulhat tehát, hogy egyikmásik irat elkallódik olykor, s húsz-harminc év múlva kerül elő újra. Ezek a fontoskodó, nagyképű egyének, akik képmutató módon még megesküdni is hajlandóak volnának, hogy, így meg úgy, törvénytisztelők, és ősi hagyományainkhoz is ragaszkodnak, az utóbbi időben rágalmazni sem átallanak bennünket. Megvádoltak például, hogy egy időben válogatás nélkül karóba húzattunk mindenkit, aki a bíróválasztásokon a későbbi bukott jelöltre szavazott. Egypár, még keveset tapasztalt suhanc hitelt ad a rágalmaknak, vicceket fabrikál rólunk, megpróbál nevetségessé tenni és lejáratni bennünket. Mi, idősebbek azonban tudjuk, hogy az elmúlt ötven esztendőben mindössze negyvenegy kivégzést hajtottak végre falunkban, ami egyfelől, a község lélekszámához viszonyítva, nevetségesen kis szám, másfelől egy esztendőre így csak nem egészen egy kivégzés esik, holott ennek a többszörösét (nyolc-tízszeresét) is meghaladja a természetes halállal kimúló polgártársak száma. Továbbá: a negyvenegy kivégzésnek több mint a kétharmada az 1712—1715 közötti évekre esik. Ebben az időszakban pedig köztudomású, ádáz harc dúlt a kancellári bársonyszék megszerzéséért a Csáky-párt és a Bánffy-párt között, s hol az egyik, hol a másik csoport kerekedett felül. A hatalmi harcnak pedig — régi szabály — velejárói a megtorlások és túlkapások. 42