Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

gadja el. Szoszó bácsi józan volt még, s a reumájára panaszkodott. A présház plafonjáról, a drótszálon lógó égő mellett kalitka függött, a kalitkában pedig egy varjú gubbasztott. S ez valahogy rögtön megmagyarázott mindent. így csak az időjárásról, a nőkről meg a peronoszpóráról váltottak néhány szót, s az elbeszélőnek az volt a benyomása, hogy összevissza beszélnek, mintha egyáltalán nem hallanák egymás szavát. Kint ragyogóan sütött a nap, Szoszó bácsit mégsem sikerült kicsalogatniuk az odújából. Panaszkodott, hogy az erős fény bántja a szemét, mire az elbeszélő apja gondolkodás nélkül odaajándékozta a saját két és fél dioptriás szemüvegét, s ezzel mintha küldetésük végére is értek volna. Iszkoltak kifelé mintha egy csapat janicsár üldözné őket. 15 Ezek azok a dicső és dicstelen előzmények, amelyek az elbeszélőt serdülőkora topográfiájának vizsgálatára késztetik. Hogy ez a vizsgálat miféle gyümölcsöket terem majd, arra gondolni sem mer egyelőre. Kérdés az is, van-e valami, amit a múltból érdemes kiemelni és felmutatni. A munkát azonban akkor is el kellene végezni. S még akkor is, ha ez csupán mosakodás. S még akkor is, ha minden erőfeszítése ellenére sem lesz tisztább a lelkiismerete utána (ami nagyon valószínű), s ha semmi mást nem talál, csak öncsalást és hazugságokat. — S a vámot is minduntalan beszedik rajta. 40