Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

„Nem, nem. Dehogyis." „Rögtön megállapítottam. Tudja, nekem nagyon jó szemem van. Az ugyan diszkrimináció, hogy lovakat nem engedhetünk be, de hát ez a szabály. Mert máskülönben én kedvelem a lovakat, lóversenyre is járok. De a tagságunk zöme fél a lovaktól, és nekünk tekintettel kell lennünk a tagságunk véleményére. Mi demokratikus intézmény vagyunk." Bohuniczky bácsi bólintott. A folyosó végén bementek egy nagyobb terembe. A gondnok előrement, és meggyújtotta a villanyt. „Ez a fogadószobánk" — mondta. A helyiség puritánul, szinte már szegényesen volt berendezve: egy asztal, két támla nélküli szék, két redőnyös szekrény. Az asztalon, iratok között, favázra csavarozott glóbus állt, s a gondnok figyelmét nem kerülte el, hogy Bohuniczky bácsi tekintete egy rövid pillanatra ezen a glóbuson állapodott meg. „Csalafinta szerkezet — mondta, és kacsintott. — Mozdulatlannak látszik, pedig mozog. Csak éppen nem látni szabad szemmel." Bohuniczky bácsi megrökönyödve hallgatott, úgyhogy a gondnok a végén elnevette magát: „Ez a glóbus az órát helyettesíti nálunk. Ügy van beállítva, hogy pontosan huszonnégy óra alatt megfordul a tengelye körül, mint a mi igazi földünk. Nézzen ki az ablakon! Alkonyodik. S most nézzen ide — mutatott a glóbus egy pontjára. — Valahol itt van Magyarország, s itt a mi városunk is. A fény és az árnyék határán, éppen az árnyékvonalon." Bohuniczky bácsi arra gondolt, legfőbb idje, hogy induljon. A gondnok azonban elfelejtette, hogy ő csupán véletlenül, kíváncsiságból lépett a házba, s már olyan hangon beszélt vele, amelyből egyre inkább ki lehetett venni a cinkosságot. „Mindnyájan egyformán kezdjük — mondta, és az asztalfiókból előhúzott egy jelentkezési lapot. — Mindnyájan tisztának születünk. Az ember kezdetben tele van 283