Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

fogsz ügyvédi irodát nyitni." Zsófika sajnálta az apját, és félt, hogy a sok bor, amit megivott az életében, és meg­iszik még, előbb-utóbb elviszi az öregedő embert a föld alá, akkor pedig ő egyedül marad a mostohaanyjával. A mostohaanyját is sajnálta, de valamivel kevésbé, viszont egyáltalán nem féltette, mivel a mostohaanyja csak pár évvel volt idősebb nála, s a benne lakozó irigység meg hiúság megvédte a betegségektől. De Zsófika másokat is sajnált. Együtt érzett az elesettekkel, a mostoha sorsú gye­rekekkel, a bánatos özvegyekkel, s mély részvét fűtötte a szavait, amikor keserű sorsukról beszélt. Bohuniczky bácsi észre sem vette, s a lány hatása alá került, és Zsófika szemével, eszével látta a világot, pusz­tulásra érettnek ugyan, de nem vigasztalannak. Mert ahol a szeretet jelen van, ott a pusztulás sohasem lehet egye­temes. Lehet így is nézni a dolgokat, mondta egyszer a lánynak. Zsófika pedig ártatlan hangon megkérdezte: „Hogyan, hát másképpen is lehet?" S Bohuniczky bácsi­nak szüksége volt rá, hogy napjában néhány percig Zsó­fika szemével lássa a világot. Ezért udvarolt neki olyan kitartóan, holott esze ágában sem volt őt feleségül ven­ni, s nem is hitegette a lányt. A megaláztatásokon nevetni kell, okoskodott a lány, mert aki másokat megaláz, ugyanakkor saját magát még mélyebben megalázza. Ilyesmire pedig csak a buta em­ber képes. A buta ember pedig szánni való, Isten csak azért teremtette, hogy gyakorolhassuk rajta a szánalom nemes, keresztényi érzését, mert ha nem ismernénk a szá­nalmat, irgalmat és megbocsátást, valójában nem is vol­nánk emberek. Bohuniczky bácsi, amíg kettesben volt a lánnyal, nem talált semmi kivetnivalót a lány okoskodá­sában. De csak addig. Mert végül is sokkal mélyebben ismerte az életet az apácazárdában fölnevelkedett lány­nál, akinek megkapó nyíltsága és tisztasága a valódi drá­mák színhelyétől távol virágzott. Bohuniczky bácsi nosztal­giával fordult Zsófikához, ugyanakkor annak az ember­nek a fanyar szkepszisével és fölényével, akit magára hagytak már néhányszor. Mégis, Zsófika közelségében 272

Next

/
Oldalképek
Tartalom