Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

a kegyelem levegője csapta meg, s ő mindannyiszor erős kísértést érzett, hogy kiváltsa az útlevelét abba a világba, ahol a belső békesség érdekében a teremtés befejezettnek és kiigazíthatatlannak nyilvánítható. Néhány nappal azután, hogy a nagynénjéhez költözött, Bohuniczky bácsi levelet írt Zsófikának. „Megint otthon vagyok — írta. — Végleg hazajöttem. Bár ez most rosszabb, mint egy száműzetés. Szeretnék szem­benézni magammal, de rájöttem, hogy nincs kivel. Oda­állok a tükör elé, és nincs tükörképem. Kiállók a napra, és nincs árnyékom. Beszélek, de egy gép szól belőlem. Eszem és alszom, de valaki más eszik és alszik helyettem. Cinikus vagyok, de nem tudok elég cinikus lenni. Ma­gyar vagyok, de nem tudok egészen magyar lenni. Bátor vagyok, de sosem voltam igazán bátor. Igazat mondok, de sosem mondom ki a teljes igazságot. Ha hazudok, nem tudok úgy hazudni, hogy bele ne piruljak. Magabiztos vagyok, és még sincs önbizalmam. Önhitt vagyok, de tele gátlásokkal. Fél-lény vagyok, aki a gondolatait, az eszméit nem tudja képviselni, mert a lelke mélyén nem hisz bennük." Bohuniczky bácsi nem tartotta számon, barátai és is­merősei közül hányan vesztek el a háborús évek s a há­borút követő embertelen nemzeti gyűlölködések zűrzava­rában. Sokan. Majdnem mindenki. Közöttük Zsófika is az apjával meg a mostohaanyjával. Eggyel több bün a számláján. Ha feleségül vettem volna... Sokan a bom­bázások alatt pusztultak el, mások nyomtalanul eltűntek, amikor a város határában megmerevedett a front, s az állóharcok miatt evakuálták a lakosságot. Megint má­sokat áttoloncoltak Magyarországra, vagy szétszórtak az újjáalakult köztársaságban. Sokan pedig Nyugatra mene­kültek, s csak az emlékük maradt vissza lassan hegedő forradásként. Húsz év alatt gyökeresen megváltozott min­den a városban. Innen, a kórházi ágyból Bohuniczky bácsi érzésektől és szenvedélytől mentesen gondolt az eltűntek­re, a halottakra, a régi barátaira, akik benne éltek csu­pán. Az a világ, ahová ő 1940-ben hazajött, végképp ki­273

Next

/
Oldalképek
Tartalom