Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

állt a mai helyén, amikor én még az első szavakkal küszködtem, és a székekbe, asztallábba fogódzkodva tanultam járni. Nincs ebben semmi ördöngösség. Mondhatnám úgy is, hogy a ház velem együtt született meg, ami természetesen badarság, hiszen a házakat nem anya szüli, hanem mérnökök tervezik, és kőművesek húzzák fel falaikat. Vissza kellene hát vonnom az előbbi állításomat. Hanem azért mégsem megy az olyan könnyen. Kamaszkoromig gyönge fizikumú, de rendkívül szenzibilis gyerek voltam. Elsősorban a szüleim érdeme, hogy hároméves koromra megtanultam összeaadni és kivonni, négyévesen pedig ismertem már az ábécé betűit. A szüleimet különös büszkeséggel töltötte el, hogy mindjárt az első nekirugaszkodásra ilyen tanulékony fiút nemzettek, ami megint csak az Ő érdemük volt, s így az érdemeiket lassan meg sem lehetett már számlálni. Ebben a tekintetben tehát a házasságuk sikeresnek volt mondható. Persze némileg leszállította a siker értékét, hogy az abszolút értelmetlen házasságok száma csekély. Hiszen még a nem szerelmi házasságoknak a túlnyomó többsége is közös akaratból köttetik, ha benne mind a két fél megtalálja a számításait. Különös kapcsolat alakult hamarosan közöttünk, amely egyfelől semmiben sem különbözött a szokványos, hétköznapi szülő-gyerek kapcsolattól, s annak minden hierarchikus, abszolút és zsarnoki attribútumait tartalmazta, más szempontból viszont eltért a sémától, s ez inkább őket érintette kellemetlenül, mint engem. Hiszen az én tanulékonyságomnak az árát meg kellett fizetniük. Méghozzá többszörösen. El kellett viselniük, hogy holdtöltekor megmagyarázhatatlan félelem ver föl éjszakánként álmomból, félrebeszélek, mint a lázas betegek, s másnap nem tudnak szóra bírni, hanem mint holdkóros járkálok közöttük egy egészen más világban. Bár minderre ma már csak halványan emlékszem, s mulattat, ha eszembe jut. Furcsa kölyök voltam, szent igaz. Elszökdöstem otthonról, de sohasem messzire. Szerettem egyedül lenni. Később aztán fordítva: rettegtem az egyedülléttől. 268