Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

másképpen nem lehet lerázni, csak ha csúnyán megbántja az ember. Ö pedig még a gondolatától is irtózott, hogy a városi flórának ezzel a nadragulyájával közös dolga legyen. Azonkívül: egyedül akart maradni, mégpedig a szónak mind a két értelmében. Fizikailag is, hogy nincs a társaságban senki sem, s úgy is, mint az az ember, aki fölébe nőtt a közegnek, amely közeg eddig ráerőltette a konvencióit, cserébe pedig megvédte és oltalmazta őt, garantálta a biztonságát. Bohuniczky bácsi nem kívánkozott vissza ebbe a közegbe. Most mégis, az akarata ellenére szinte, megint otthon volt, mert az otthoni támogatás nélkül, ezt jól tudta, sohasem bírna talpra állni. Ám ez az otthon, a közelmúlt évtizedekben bebizonyosodott, ingoványos talajra épült, a város afféle senki földjén feküdt, amit hol ide, hol oda csatolnak, a dolgok pedig szüntelenül mozgásban vannak. Nem tudhatni, mit hoz a holnap, s aki belefárad a szüntelen alkalmazkodásba, akár el is temettetheti magát. De még az alkalmazkodás is kevés. Állandóan fürkészni kell a jövőt, résen lenni, felkészülni minden eshetőségre, mert amit ma elkövettél, holnap visszaüt, ezért a legjobb talán semmit sem tenni, hanem várni, örökké várni. Ez az örök várakozás földje, gondolta, ahol mindennap pofon csap valami abszurd, előreláthaíatlan dolog, s ez megint csak a várakozást, a tétlen túlélési komplexust nemzi újra. így ami történik is, az sohasem történik meg teljesen és maradéktalanul, mivel a végrehajtói akkor azon törik már a fejüket, hogyan igazolják magukat holnap. Csak nem megfeledkezni a kiskapukról. Bohuniczky bácsi sem felejtette el, hogy pár évvel a bécsi döntés előtt már mindenki érezte a változás közeledtét, és aszerint kalkulált, s most, pár évvel a bécsi döntés után egyre többen pislogtak meg sandítottak az északi határ felé, amelynek sorompóit itt állították fel a város határában. Ezért aztán hiába is jött ő haza. Minden pillanatban ezerszer érezte, hogy inog a lába alatt a talaj, s hogy másfelől mégis természetes létállapota ez a sehová sem tartozás; ha nem így volna, becsapná magát. 254