Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

amikor egyedül maradnak, annál hatványozottabban éljék át kirekesztettségüket és elszigeteltségüket. Attól fogva, hogy rendreutasították őt, Bohuniczky bácsit már csak Péchy Aranka formás lábai tudták néha lázba hozni. A társaság egyetlen hölgytagja lévén, Aranka akkor is a jelenlevők figyelmének a középpontjában állt, ha éppen hallgatott, unatkozott vagy ásított, s titokban mindenki az ő fejbólintásától vagy szenvedélyes „igeijétől várta eszmefuttatásai helyességének végső igazolását. Pedig Aranka alapjában véve gyermeteg és kislányosan hiszékeny teremtés volt, magyarán: buta, akit sohasem az érvek, hanem a nagyobb hangerő győzött meg valamely igazságnak az érvényességéről. Mindamellett megközelíthetetlen volt számukra, mint egy kaukázusi cseppkőbarlang. Bohuniczky bácsi kezdettől fogva sejtette, mi hozta a lányt ide, a társaságba, és egy alkalommal megpróbálta lebeszélni őt: „Ezekből itt nagyon rossz férj és még rosszabb családapa lesz. Egyiküket sem tudnám tiszta lelkiismerettel ajánlani neked. Talán még leginkább magamat. Én ugyanis nem hiszem, hogy a történelem a vágyaink szerint alakul, s hogy csak úgy lefekszik nekünk, mint valami bözsi. Én éppen azt szeretném megmutatni, hogy lehet nélküle is szabadon élni." Bohuniczky bácsi azonban tudta, hogy Vilcsek úr csalódna, ha mindezt előadná neki, s bizonyára el sem hinné. Ezért cselhez folyamodott. „Várj meg, kérlek", súgta neki, és fölkelt az asztaltól. Otromba tréfa volt, amit tett, sőt durva sértés, mert később elmondták neki, hogy Vilcsek úr még este nyolckor is őrizte a kocsmaasztalt, s szégyenében és dühében úgy leszopta magát, hogy haza kellett kísérni. Útközben szitkozódott és fenyegetőzött, hogy bosszút áll, s addig nem nyugszik, amíg azt a kurafit (Bohuniczky bácsit) rács mögé nem juttatja. Más körülmények között Bohuniczky bácsi jót röhögött volna rajta. De ő nem is annyira megszégyeníteni akarta Vilcsek urat, mint csupán lerázni, márpedig az ilyen törleszkedő, alázatoskodó, sunyi pondrót 253