Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

előadásra, mert nem tehetett mást, mert nem volt ura az akaratának, mert a helyzet, a körülmények, a lelkiismerete, minden összeesküdött ellene ma, s meggátolta abban, hogy békésen hazatérhessen a családi fészekbe, ahol szintén rosszul érezte magát, de legalább nem háborgatták. A jegyszedő nyájas volt hozzá, s valami zavart kíváncsiság bujkált a tekintetében: „ö, a polgármester úr. Ez aztán a megtiszteltetés." „Maga tehát ismer engem?" „Hogyne ismerném. A polgármester urat mindenki ismeri. Legföljebb nem mindenki szereti egyformán." Nem merte megkérdezni, vajon a j egy szedő azok közé tartozik-e, akik feltétel nélkül szeretik. De nem is lett volna rá ideje. A tömeg előrenyomta, szinte betaszította a terembe. Amikor kialudtak a fények, egy pillanatig úgy érezte, mintha teljesen egyedül ülne a nézőtéren, s ma kizárólag az ő kedvéért vetítenének, mivel olyan becsületesen helytállt délután. Háttérben a földgömbbel egy kamera optikája nézett a szemébe a vászonról. Kezdődött a híradó. Bohuniczky bácsi viszontlátta újdonsült ismerősét, a köztársasági elnököt, amint hivatalában átveszi a brazil nagykövet megbízólevelét. Hatalmasnak látta az elnököt, aki pedig alacsony növésű volt, s délután ő tapintatosan megrogyasztotta a térdét, nyakát mélyen behúzta a vállai közé, amikor a kapuból felkísérte az elnököt az emeletre. A polgármesteri hivatalban Bohuniczky bácsi néhány percre négyszemközt maradt az elnökkel. „Sötét van ebben a szobában" — jegyezte meg Novotný elnök. „A diófa miatt" — felelte ő. 1944-ben erre a diófára a városháza udvarán felakasztottak néhány nyilast, akik talán nem is voltak mind nyilasok, s éppen fölváltották azt a két katonaszökevényt, akiket egy razzia során a Szamek-féle présházban fogtak el, s akiket ők húztak fel a diófára karácsony előtt egy héttel. Bohuniczky bácsi, aki a magyarok alatt anyakönyvvezető volt, végignézte az akasztást, mivel a két 237