Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

legényt éppen az ő irodájának az ablakai alatt végezték ki. Hajnaltól havazott, délutánra a hó vastag bundát húzott a halottakra, akiknek az arca ekkorra megkékült már. Majd nagy csoportokban varjak lepték el az udvart. Először a diófa koronájának a csúcsát szállták meg, onnan ereszkedtek óvatosan lejjebb a vastagabb alsó ágakra. De a halottakat nem bántották. Hátborzongató látvány volt, mintha csak az ördög küldte volna előre a hadsegédeit statisztálni a végítélethez, s attól, hogy a halottakat nem bántották, a kép valószerűtlen, szinte már ünnepélyes. Pedig, erre megesküdött volna, a varjak a hullaszagra gyűltek össze a temetőből és az erdő felől. Ugyanakkor a városban, mely tele volt visszavonuló németekkel, egyre inkább fejetlenség és káosz lett úrrá. A városházán egész délelőtt az ajtókat csapkodták, s mást, mint német szót, nemigen lehetett hallani. Egy félkarú SS-tisztnek éppen ezekben a zűrzavaros órákban jutott eszébe megülni a lagziját. Bartos Gizit vette el, az aranyműves Bartos István középső lányát. Az ifjú pár vidám hangulatban lépett be a házasságkötő terembe, de a jókedvük nem sokáig tartott. A tiszt észrevette az ablakból a diófán himbálódzó két akasztott embert. „Maguk is gondoskodtak tanúkról?" — kérdezte gúnyosan. Bartos Gizi viszont férfiasan fegyelmezte magát. „Ismertem őket, az egyik velem járt iskolába." A német tiszt ragaszkodott hozzá, hogy a szertartást egy másik helyiségben tartsák meg, lehetőleg olyanban, ahol nem lesik meg hullák. „Én most nősülök, én, ha az ablakon kitekintek, a mennyország kapuját akarom látni, s nem halottakat." Végül kompromisszumot kötöttek. Bohuniczky bácsi és a vőlegény kicipelték a folyosóra a nehéz tölgyfa asztalt, s a ceremóniát itt, egy sápadtan világító lámpa fényénél tartották meg, kissé kapkodva, de azért szabályosan. Ami ezután történt, az több mint talányos. A fiatal házaspár elhagyta az anyakönyvi hivatalt, s nemsokára kiléptek a városháza kapuján. Még mindig havazott, akár egy Andersen-mesében. A következő pillanatban az SS-tiszt elcsúszott, a szívéhez kapott, és arccal a járdára bukott, 238