Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

„Szóval nem kurvák?" Bohuniczky bácsi nagyon csúnyán nézett rá, de aztán azt mondta: „Főállásban semmi esetre sem." EL nem tett fel többé illetlen kérdéseket, hanem magába szállt, és megállapította, hogy mindenben és mindenütt eleve rothadást szimatol. De hát ki engedheti meg magának azt az ostobaságot ebben a törtető világban, hogy reggeltől napestig becsületes, tisztességes és őszinte legyen? Ezért is várta a hangot... Valami égi szózatot várt, ami fölemeli őt a porból, és útba igazítja végre. Közben arra gondolt, hogy nincs biztos egzisztenciája, hogy huszonöt éves kora ellenére is teng-leng csak, egyik napról a másikra él. Olyan érzés hasított belé, mintha valaki megsúgta volna neki, hogy fél perc múlva az egész város alatt megmozdul a föld, s ez a lámpavas itt a jobb keze felől összecsavarodik, mint egy dugóhúzó. Bohuniczky bácsi ezalatt tovább oktatta: „Viselkedj náluk rendesen, különben hamar kiteszik a szűrödet. A lányok utálják a handabandázást, a nagyképű fickókat pedig csak egyszer engedik be a házukba, legközelebb már vissza sem köszönnek nekik. Mondjál vicceket, azt szeretik. És semmi célozgatás az ágyikóra. Mert paplanos ágy helyett esetleg az árokparton találod magadat, és még a rendőrséget is rád uszítják." EL megígérte a nyugalmazott igazgatónak, hogy tartani fogja magát az intelmeihez, de meg kellett kérdeznie: „Ez valami titkos társaság?" „Mondhatjuk úgy is" — felelte Bohuniczky bácsi. „De azért szex-tett lesz?" „Az lesz" — nyugtatta meg öreg barátja. Mégis, amikor meglátta a Horváth lányok anyját, majdnem felkiáltott: hiszen ő ezt a nőt ismeri. Holott nem ismerte, csupán egy kép derengett föl benne, egy meglehetősen homályos kép, amelynek a középpontjában Horváthné állt, amint egy Bódis nevű félkegyelmű favágó társaságában kilép a főtéri cukrászdából. EL akkor még éppen hogy csak kilátszott a földből. Jóformán csak 226