Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

ről, és más hátulról vagy alulról. Volt aztán úgy is, hogy a szabadság szinte fölkínálkozott nekem, mint valami tiritarka utcalány, sőt, hogy az igazat mondjam, nem mint valami, hanem mint aki. ..." EL akkor már elmúlt tizenhat éves, szépreményű gimnazista volt, akinek küzdelmes, de nagy jövőt jósoltak a tanárai, viszont szűz még, s ezt egyre nehezebben viselte el. Mígnem egy kora nyári szombat estén megtörtént a dolog, s nem is prózai módon. EL moziból ment haza, és úgy tíz óra tájban befordult a Kötélverő utcába, ahol a laktanya van meg csupa földszintes ház sötét és szűk udvarokkal. Csönd és béke honolt az utcában. Halat, vadat s mi jó falat az utcában lakók ekkorra mind bekebeleztek már, s nyugovóra tértek, vagy pedig letapadtak a televíziójuk elé, s egy sem akadt közülük, ki nem mondta volna bátran, hogy éljen Eduárd. Hiába, a Kötélverő utcában sohasem laktak bárdok, de azért szorgos, serény, hallgatni is tudó dolgozók laktak itt, s eltéveszti a kort, aki haragudni mer rájuk ezért. EL már akkor is a kevesek közé tartozott, akik eltévesztették a kort. De sebaj. Dúlni-fúlni azért eszébe sem jutott, öt sztoikusnak nevelték, heroizmus ide vagy oda. Nagyon meglepődött hát, amikor az egyik kapuban megszólította egy vele nagyjából egyidős lány, akit kis híján feldöntött. A lány ugyanis éppen kilépett az utcára, ő pedig beleszaladt. Túlságosan el volt foglalva a gondolataival, talán éppen sajnálta magát, és a sötétben egyenesen belegyalogolt a lányba, aki fölszisszent, és halkan elmorzsolt valami fekete imádságot, amelyben EL anyja is megemlíttetett. EL bocsánatot kért, és indult volna tovább, de a lány hirtelen elkapta a karját. „Várj csak! Rajtad ilyen nadrág van?" Az ilyen azt jelentette, hogy közönséges farmer, ami azonban egyáltalán nem volt még közönséges, mivel a farmer éppen akkor kezdett divatba jönni. „A születésnapomra kaptam" — mondta EL a lánynak. Mire ő: „A barátnőmnél voltam. A Faragó Jucinál. Ismered?" 215