Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

„Nem. Azt hiszem, nem ismerem" — mondta sajnálkozva EL, s fogalma sem volt róla, hogyan jön össze barátnő, farmer és leszólítás, s feszengett, mivel úgy érezte, valami roppant jópofaságot illenék most mondania, ugyanakkor nagyon késő volt már, s teljesen nyilvánvaló, hogy neki az égvilágon semmi mondanivalója nincs az ismeretlen lány számára. Az viszont nem szállt le róla. „Tényleg a tiéd ez a nadrág?" „Hát rajtam van, vagy nincs rajtam?" — kérdezte EL. „Van egy öcsém — folytatta a lány. — Még csak tizennégy éves, de olyan magas, mint te. Éppen jó volna rá." EL fejében lassan kezdett világosság gyúlni a lány szándékát illetően. „Megengedem, hogy hazakísérj — mondta a lány —, ha utána enyém lehet a nadrág." EL nem sokáig tétovázott, még élvezte is, mennyi véletlen segítette őt most. Ha például a születésnapjára nem farmernadrágot kap, hanem valami mást, nincs leszólítás, és a szüzességét is bizonyára később veszíti el, amilyen gyámoltalan. Ha a lánynak nincs öccse, vagy mégis van, és tizennégy éves is, de alacsony termetű, mintha csak tizenkét éves volna, megint csak nincs leszólítás. Ha a lány nem olyan elszánt... És így tovább. A lány útközben elmesélte, hogy az apja meghalt, az anyja vasúti kalauz, és sokszor van távol hazulról, őt és az öccsét a nagyapja neveli, aki csősz, és ilyenkor nyáron kint laknak a csőszházban, ami jó húsz perc járásra van a temetőtől, kint a határban. Végre kiértek a városból. Isten a megmondhatója, meddig botorkáltak a kukoricásban, neki mindenesetre egy emberöltőnek tetszett. S akkor a lány azt mondta, a házba nem viheti be, mert ha a nagyapja rajtakapja őket, egészen biztosan lepuffantja mindkettőjüket. Aztán megkötötték az üzletet. EL kapott utána egy öngyújtót a lánytól, mert úgy látszik, egészen jól sikerült a dolog. Az öngyújtó tokja kék színű volt, mélykék, amilyen kékre a tenger legmélyebb pontját 216