Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

vagy a templom, vagy a hivatal. És ő választott. Később kiderült, hiába színleli a lojalitást, mert lojálisként is fölmondták neki. Tehát tulajdonképpen nem is választott, csupán alkalmazkodott, márpedig ez kevés. De apja azt a következtetést vonta le a kudarcból, hogy a valóságban sosem mi választunk, hanem mindig választanak bennünket. Egyszer például azt mondta: „A mi itteni életünket két dolog határozza meg alapvetően. Az egyik az, hogy magyarok vagyunk, a másik, hogy ennek tudatában s minden következményével együtt a jövőben is magyarok akarunk maradni. Nincs más választásunk. Képzeljünk el egy kertészt, akinek mind a két kezét amputálták, s fogaival tartja a metszőollót. Vagy kántort ezüstgégével. Nincs kegyelem, mi heroizmusra vagyunk ítélve." „Nos, azt hiszem, hároméves kisfiúvá kellene visszaváltoznom ahhoz, hogy meg tudjam magyarázni, miért akartam mindenáron harangozó lenni — mondta EL. — De még így sem sikerülne talán. Azzal kellene kezdenem ugyanis, hogy a harangszó, az valami kék áramlás, valami olyan különös anyag, amely akadálytalanul ki tud terjedni a térben, át tud hatolni a falakon, be tud bújni akár a kulcsra zárt fiókokba is, a cukor vagy a só kristályainak a belsejébe, vagyis egy meghatározott térben birtokolni tud bármit, ami ennek a térnek a fizikai tartalma. Ez a kék áramlás tehát maga a szabadság, s aki ezt a szabadságot el tudja oldozni, rendkívüli ember lehet. Természetesen ezt csak most tudom így megfogalmazni. Hiszen a szabadság szót nem ismerhettem akkor még, csak jóval később hallottam először. Szabadság! Ma így kell köszönni, magyarázta nekem egyszer egy nagyon kedves asszony, aki másképpen köszön, az mind reakciós, a reakciósok pedig úgyis kipusztulnak hamarosan, mint a bölények. Természetesen nekem sejtelmem sem volt róla, kik a reakciósok, és mik a bölények. De amikor legközelebb úgy köszöntem otthon, ahogy az a nagyon kedves asszony tanácsolta, kaptam két nagy pofont, s azóta egészen pontosan tudom, hogy a szabadság jobbról nézve egészen más dolog, mint balról nézve, s megint más elöl214