Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

„Természetesen ezt az egész rémtörténetet csak kitalálta valaki. De ez most már teljesen mindegy. Sokan elhiszik, s ez a lényeg. Mindig így van ez nálunk. Kitalálnak valami marhaságot, amit senki sem hisz el kezdetben. Aztán mégis elhiszik. Mert nem tehetnek mást. Foglalkoztatni kezdi őket a dolog... Hiszen ha nem történt is meg, de megtörténhetett volna. S ha megtörténhetett volna, az már majdnem ugyanaz, mintha meg is történt volna. Legalább lesz miről mesélni az unokáknak. Másról úgysem nagyon mesélhetnek. Vagy talán arról beszéljenek, ami velük történt? De hát az égvilágon semmi sem történt velük azon kívül, hogy egyszer-kétszer félreléptek, vagy megalázták, vagy meghurcolták őket. Egész életükben féltek. Arról meséljenek?" „Én is szoktam félni — vallotta be EL. — Mért lennék hát más, mint ők?" „Mert nem akarsz velük békét kötni." EL akkor második hónapja dolgozott raktárossegédként a szövődében potom bérért, amelyet régen éhbérnek neveztek. A beosztásával járó semmittevés akkor már a szürkeállományát ostromolta, s ő nem tehetett mást, tárgyilagos tanúja és szigorú bírája volt a saját leépülésének. Ezt úgy kell elképzelni, mondta, hogy megjelenik valamely lebontásra ítélt ház előtt néhány markos legény, aztán az egyik felmászik a tetőre, és téglánként szétszedi a kéményt, a másik a cserepeket dobálja le, a harmadik pedig az ablaktáblákat s az ajtószárnyakat emeli ki a helyükből. S mindezt fütyörészve, rá sem hederítve a lakók lármás tiltakozására. Ami az ő leépülését illeti, ott az alapoknál tartottak már. De nem volt ez mindig így. Hároméves korában például pályát választott már. Eltökélte, hogy harangozó lesz, más szóval: sekrestyés, vagyis templomszolga. De akkor még úgy mondta, harangozó, mivel a sekrestyés és a templomszolga szavakat nem ismerte. Különben sem járt templomba, mert a szülei sem jártak akkoriban. Apja állami hivatalnok volt, s félt, hogy kirúgják az állásából, ha csak egyszer is beteszi lábát a templomba. Választhatott: 213