Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

14 EL, aki abban a tévhitben élt, hogy akár szociográfiát írhatna a szülővárosáról, úgy ismeri azt, most meglehetősen tanácstalan volt. Mintha valaki levélben arról értesítette volna, hogy él valahol egy testvére, akinek a kilétét eltitkolták eddig előtte, vagy mintha hirtelen fény derült volna a szüleinek a házasságon kívüli kapcsolataira, amelyekről sejtett egyet s mást, de nem foglalkoztatta a dolog, mert úgy gondolta, nem rá tartozik. Most mégis védtelennek érezte magát, s szorongva kezdte faggatni a múzeumigazgatót : „Hogyan lehetséges az, hogy én erről a furcsa históriáról sohasem hallottam még?" „Ügy, hogy egy árva szó sem igaz belőle" — felelte Bohuniczky bácsi szemrebbenés nélkül. „Most aztán végképp nem értem" — mondta EL megütközve. „Nem érted, mert nem is értheted. Más vagy, mint ők." „Mint kik?" „Mint ezek a szerencsétlenek, akik mindamellett nagyon tisztességes emberek." „Csak éppen bolondok." Bohuniczky bácsi a zsebébe süllyesztette a kezét, s az aprópénzét csörgette, ami annak a jele volt, hogy bosszantja EL tájékozatlansága. „Ahogy így körülnézek, két normális embert látok csak. Téged és magamat." Megemelte a hangját, mint mindig, ha szónokolt. 212