Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

A szikár, csupa ránc Vermes homloka száraz volt, és a teniszütővel is sokkal elegánsabban bánt, mint a nyomdatulajdonos, aki lihegett, és összevissza futkosott a térfelén. Burzsujok, gondoltam. ítéletnapig bámészkodhattam volna, ha el nem ered az eső. Az öreg Vermes hamarosan elbújt az öltözőben. Roxer úr kihasználta az alkalmat, hogy néhány percre négyszemközt maradjon velem. Bizalmaskodva átkarolta a vállamat, s egy terebélyes fa alá vonszolt, ahová nem esett az eső. Rövid időre föllélegeztem. De csak nagyon rövid időre. Ugyanis a következőket mondta: «•Ide figyelj, öcsém! Volna a számodra egy rendkívül bizalmas, rendkívül kényes és rendkívül nagy körültekintést kívánó munkám. A jóisten vezérelt téged az utamba.« Bárcsak ne vezérelt volna, gondoltam keserűen, amikor elmondta, miről van szó. Pedig csak a szokványos feladat volt. De az ilyesmi akkor engem már egyáltalán nem lelkesített. Szerettem volna a szemébe mondani: kellett neked házasság. De hallgattam. A magánnyomozónak nem az a dolga, hogy életbölcsességeket fogalmazzon meg. Más az etikája, hogy úgy mondjam. »•Tudod, öcsém, csak a rend kedvéért. Nem vagyok én kíváncsi rá, hogy a feleségem kivel enyeleg. Minden aszszony ravasz, és már a bölcsőben megtanul hazudni. Azt azonban jogom van tudni, hogy a választottja méltó-e hozzá, nem hoz-e szégyent a nevemre. Az egyik cimborám hitvese például egy főpincérrel feküdt le négy éven keresztül. Ez pedig gusztustalan, lásd be, kérlek. Egyébként a szavamat adom, hogy titokban fogom tartani az ügyet, a szeretőnek sejtelme sem lesz róla, hogy mindent tudok.« Nesze neked, Vilcsek Győző, gondoltam. Pedig ahogy minden pályának, ennek is megvannak a nagy pillanatai. Minden borzalom ellenére, amelyen a közelmúltban keresztülmentünk, számomra úgy marad emlékezetes ez a pár esztendő, ahogy Napóleonnak Austerlitz, Kossuthnak a debreceni trónfosztó beszéd, vagy Önöknek ez a mostani hatalmas lendület, amellyel a történelmet a szekerük elé fogták, s mely nagy átalakuláshoz én szívvel-lélekkel csatla178