Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

s nem túl sok azoknak a hölgyeknek a száma, akik nem álltak sorba az ágya előtt, öt felesége közül az első és az utolsó volt keresztény, s hogy a két keresztény hitves közül az előbbi cseh, az utóbbi magyar volt, a történelem szeszélyes kedélyére is vet némi fényt, ötödik feleségét rokoni szálak fűzték a Vermes családhoz. Roxer úr, hogy a Vermes család védelmét élvezhesse, arra az áldozatra is hajlandó volt, hogy katolizáljon. A Vermes család pedig befogadta, esküvőjükön fölvonult az egész Vermes rokonság. Valóságos politikai demonstrációnak számított ez akkor. Még ma is itt visszhangoznak a fülemben Fried úr gúnyos szavai: »Ez aztán a politikai szimat! De most az egyszer elszámította magát ez a vén róka. Örülök, hogy vele együtt tűnik el a süllyesztőben az egész pudvás és szenilis Vermes banda is.-« Aztán a szerencse megint a kezemre játszott. Jóformán hozzá sem fogtam még a kényes feladat stratégiájának a kidolgozásához, amikor egy napon ajánlott levelet kaptam Roxer úrtól. A levél szűkszavú volt és titokzatos. A nyomdatulajdonos találkát kért bizonyos halaszthatatlan, ám közelebbről meg nem nevezett ügyben. S nem is a lakásán kellett fölkeresnem, hanem a teniszpályán szombaton délután négy órakor. Légy óvatos, ez valami csapda lesz, mondtam magamban. Meg voltam róla győződve, hogy a tudomására jutott Fried nálam tett látogatása. így hát komolyan aggódtam. Ennek ellenére az ajánlott időpontban megjelentem a találkahelyen, ahol Roxer urat komoly edzésben találtam Vermes úr társaságában. Csöppet sem lelkesített, hogy ez az agyafúrt vénember is tanúja lesz a találkozásunknak, ez csak fokozta rossz előérzetemet. Ennek leszámolásszaga van, gondoltam, a város hatalmasságai megneszelték, hogy készül valami ellenük. Borús gondolatokba merülten várakoztam a pálya szélén. Roxer úr észrevette, hogy ott vagyok, de nem szakította félbe a játszmát miattam, még csak nem is intett, hogy »rögtön-« vagy »legyen egy kis türelemmel.-« Folyt róla a víz. 177