Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

rosan egy katonatiszt állt meg a filagória bejárata előtt. Nyúlánk, bajszos férfi volt, jóval innen a harmincon, talán velem egykorú. Csendben elővettem a fényképezőgépemet, s amikor az asszony magához ölelte a fiatal tisztet, lekaptam őket. A tiszt sokáig tartotta a karjában Piroskát, én három felvételt is készíthettem róluk. Ezeket a képeket később Pintér úr apró darabokra tépte az irodámban, szétszórta a szőnyegen, és rájuk taposott, pedig figyelmeztettem, hogy épp a bizonyítékokat semmisíti meg. ö azonban tovább őrjöngött, a szeme vérben forgott, s az egész ház visszhangzott trágár szavaitól. »Ejnye — csóválta a fejét másnap reggel a házmesterné —, de ocsmány foglalkozást választott magának az úr. Hát van lelke beleütni az orrát a mások dolgába? Nem fél az úr, hogy valaki egyszer kitekeri a nyakát? Manapság senki sem mondhatja el magáról, hogy ártatlan.-« »Fején találta a szöget. Annus néni — mondtam. — Lassan az egész világ alámerül a bűnbe és a szennybe, elnyel bennünket ez a bugyborékoló, forró iszap.« Kicsi, banális ügyek ezek, mondhatná valaki, megmosolyogtatóak. Kezdetben sokáig csupa ilyen megbízással láttak el, melyek, ha nem is elégítették ki maradéktalanul az ambícióimat, mégis nagy hasznomra voltak, mert így tanultam meg a mesterség apróbb-nagyobb fogásait, s tettem szert rutinra. Nem sokkal azután, hogy beléptünk a háborúba, fölkeresett Fried úr, a nyilaspárt helyi vezetője, és elbeszélgetett velem. Gyerekkorom óta ismertem, s bár nem barátkoztam vele, ellenségemnek sem tarthattam. Kiváló szónok volt ez a szépfiú, bálványozták a nők, s a megjelenése meg az öltözködése alapján inkább filmsztárnak hitte volna az ember, mint politikusnak. Pedig már az egyetemi évei alatt is politizált. Megszállt nacionalista volt, s amikor 1938 őszén bevonultak a magyarok, ő volt az, aki még abban a hónapban megszervezte itt a nyilaspártot. Másfél év múlva lecsukták, de hamarosan szabadlábra helyezték, s ezután, hogy a mártírium glóriája is odakerült a feje fölé, a nők még jobban bálványozták, s ő még tüzesebb 173