Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

zíti. Ahol ez laza, ott a bőr ráncokba fut, ahol pedig igen feszes, ott behúzódások és barázdák vannak a felszínén. Sághy úr arra gondolt, hogy a szőke hajú emberek bőre valamivel világosabb színű, mint a barna meg fekete ha­júaké, s ehhez alkalmazkodik a szem színe is. S hogy a szeplőfoltok kifejlődésére olyan emberek bőre hajlandó, akik egyik ágból szőke, másik ágból barna típusból szár­maznak. Minél sűrűbben vannak a sötétbarna szemcsék kifejlődve, annál sötétebb színű a bőr maga, Sághy úr úgy látta, tökéletesen érdektelen, hogy Pincér Nellinek göndör szőke haja és világos szeplős bőre van, s ami még rosszabb, hogy a haja, a bőre, a szeme, a kicsi he­gyes melle, a hosszú sovány lába, a vékony metszésű, kis­sé dacosan összeszorított szája,, a ritka és egyenes szálú bozót az ágyékán külön-külön létezik, nem áll egybe Pincér Nellivé, aki leszólította őt, akit ő felhozott a szo­bájára, aki fölkínálja magát neki, Sághy úrnak, aki éle­tében most először, ám félő, hogy ezután sem, az ilyen vágyat többé viszonozni nem tudja, mivel nincsen vágy, csak anyag van, szőke, göndör haj és világos, szeplős bőr, mivel amit lát meg tapint, az mind anyag csupán, a keletkezése pillanatától fogva romlandó, széteső és át­alakuló anyag, új és új alakzatokban megjelenő forma, amelynek vegyi és fizikai tulajdonságai elemezhetők és leírhatók, a lényege azonban megragadhatatlan, talán mert nincs is lényeg, talán mert az a lényege, hogy anyag és forma. Sághy úrnak csuromvizes lett a háta, mialatt a le­mondás és a kétségbeesés malomkövei között őrlődve, egyre eszelősebben várta a pillanatot, amelyben az a kis szerv, mely kormányozta eddig az életét, végre engedel­meskedik a természet parancsának. „Valami baj van?" — aggodalmaskodott mellette Pin­cér Nelli. „Fáradt vagyok" — vallotta be, és összeszorította a fo­gát, mint gyerekkorában, ha rajtakapták valami titkolni­valón. Pincér Nelli azonban beérte volna azzal is, hogy fedél van a feje fölött. 157

Next

/
Oldalképek
Tartalom