Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

dimenzióival körülölel és megfojt bennünket. Ezért aztán olyan dolgoknak kezdünk jelentőséget tulajdonítani, amelyeket addig észre sem vettünk, egy kék szempárnak például vagy fekete hajnak, amelynek a viselője egyszeriben a legfontosabb személy lesz az életünkben, fontosabb ismerőseinknél, barátainknál, rokonainknál, fontosabb apánknál, de még anyánknál is, s bár tudjuk, hogy hűtlenek és hálátlanok lettünk korábbi énünkhöz, örömmel rugaszkodunk el a biztos talajtól, ahol eddig jól és biztonságban éreztük magunkat. Űjból fölfedezzük testrészeinket, mint hajdan, amikor még se beszélni, se járni nem tudtunk. Ügy nézünk a kezünkre, mintha először tudatosítanánk, hogy van kezünk, amelyet ökölbe lehet szorítani, amellyel ütni és simogatni egyformán lehet, s úgy nézünk a lábunkra, mintha most tudatosítanánk először, hogy nemcsak labdát rúgni és fára mászni lehet vele, hanem a lábunkon jutunk el ahhoz a személyhez, aki megszabadít a félelmektől, az üresség szorításától, az alkonyatkor ránk törő szorongásoktól, s úgy nézünk a tükörbe, hogy megvizsgáljuk, nem túl gyerekes-e a pillantásunk, a hajunk elég sötét-e, a fülünk nem áll-e el derékszögben a fejünktől, egyszóval megvizsgálunk és leltározunk mindent, s megállapítjuk, hogy mi az, amin változtatni úgysem lehet. A recehártyánk színén például, az ajkak vastagságán és ívelésén, amit el kell fogadni, ahogy van, és a vaksorsra bízni, szerencsét hoz-e vagy balszerencsét. S végül fölfedezzük a szervet, amelyet a legjobban elhanyagoltunk eddig, de amely egy napon ünnepélyesen megduzzad, jelezve, hogy az ártatlanság, az együgyű téblábolás, a kiszolgáltatottság és önállótlanság korszaka egyszer s mindenkorra véget ért életünkben. Mindezt pedig, hangsúlyozta Sághy úr, annak az ismeretlen anyagnak köszönhetjük, amelyet valamelyik szervünk fecskendez a vérünkbe, s amelyet se az orvostudomány, se a biológia nem ismer ez ideig, s talán soha nem is ismer meg, de amit mi éppen ezért, más elnevezés híján, időnek neveztünk el, vagy pedig halálnak, mert ez a két fogalom ugyanarról a tőről való. 153