Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

Nem csoda hát, hogy Sághy úr frenetikus sikereket aratott, kivált azoknak a szépasszonyoknak a körében, akik elmúltak már harmincévesek, s egyre gyakrabban gondoltak a halálra, pedig még szépek voltak, arcukon még alig ereszkedett meg a bőr, s a hajukat sem kellett még platinaszőkére festetni. Sághy urat csupán a felszar­vazott férfiak gyűlölték, s a kocsmaasztal mellett elmond­ták patkánynak, homoszexuális őrjöngőnek, aljas besúgó­nak, és többször is megfogadták, hogy egyszer jól meg­verik. Egy napon aztán Sághy urat tényleg megverték, de nem a féltékeny és hetvenkedő, máskülönben azonban elég gyá­va férfiak, akiket lépten-nyomon felszarvazott, ök leg­inkább csak az asszonyaikat verték meg, húsvétkor és más ünnepnapokon, amikor különösen sok bort öntöttek le a torkukon. Sághy úr magamagát verte meg, a saját lábában botlott el, éspedig abban a pillanatban, amikor azt hitte, dicsősége zenitjére hágott, s ott még hosszú ideig delelhet. A kultúregylétből (CSEMADOK) jövet, ahol elő­adást hallgatott meg a rövidlátásról és a színvakságról, amely előadást a járási kórház szemészeti klinikájának egyik fiatal orvosa tartotta, aki maga is rövidlátó volt, előadónak pedig száraz, szakszerű és kimért, Sághy úr betért a főtéri nyilvános vécébe. Az illemhelyet két mé­terrel az utca szintje alatt építették, mint némely ház­ban a garázst, falait bévül kicsempézték, hogy az ocsmány rajzokat és trágár feliratokat le lehessen mosni. A he­lyiségben égett a lámpa, amelyet drótháló tasak védett a merénylőktől, a csempefal hosszában kifeszített fém­csövecskéből jótékonyan zubogott a víz, s az egyik sarok­ban törülköző is lógott. Ezt azonban ritkán cserélhették; Sághy úr inkább a zsebkendőjébe törülte a kezét. Füty­tyentett, még az akusztika is milyen jó, gondolta, s in­dult volna kifelé, hogy a csorba lépcsőkön a tiszta le­vegőre vergődjék. Itt azonban egy nő állta el az útját. Bizonyára eltévedt. A másik lejárat, akarta mondani, de a nő megelőzte. Szétgombolta a blúzát, megmutatta a mel­lét, majd villámgyorsan begombolkozott, és így szólt: 154

Next

/
Oldalképek
Tartalom