Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

ve a sarkában volt, mígnem egy napon ő kénytelen volt keményen Juci szemébe mondani az igazságot: „Már lefeküdni sem öröm veled. Örökké arra kell gondolnom, hogy szegény vagy, gyámoltalan és együgyű. Ha elvennélek, csak lerántanál magaddal a piszokba. Mind a ketten szenvednénk és gyűlölnénk egymást." A Vermes lányhoz viszont úgy tartozott hozzá a pénz és a hatalom szaga, ahogy az emberhez elválaszthatatlanul hozzátartoznak a testrészei, a szeme és a haja színe vagy a hanghordozása, a modora, a járása; a pénz és a hatalom szaga ezért nem az előkelő ruháiból, az arany karkötőjéből, a mindenféle drága csecsebecséiből áradt, hanem közvetlenül a lényéből, a teljes személyiségéből, amely a pénz és a hatalom jegyében fogant, s minden, ami külső és tárgyi volt rajta, csupán dekorálta a lényeget. Jegyesek voltak már, amikor először feküdt le a Vermes lánnyal. Bella alacsony növésű volt, tömzsi, széles csípőjű, egyáltalán nem az a típus, aki után meg szokás fordulni az utcán. Amikor átölelte őt, úgy érezte, a pénz és a hatalom kínálta föl magát neki, s hogy illetéktelenül birtokol valamit. Ez csak fokozta a vágyát, és Sághy úr ejakulált, mielőtt közösülhettek volna. S hogy abban, amit érzett, hogyan keveredett érdek, nagyravágyás, erotikus sóvárgás, perverzitás és gyengédség, tiszta vonzalom és sunyi számítás, az elmondhatatlan és kibogozhatatlan. „Félek tőled" — mondta egyszer a feleségének félig tréfából. Bella felhúzta az orrát, mert azt hitte, gúnyolja. Holott a félig tréfás elszólás mögött nagyon is valódi szorongás lappangott, egyelőre ketrecbe zárva, de így is hatalmasan, s ő tisztában volt vele, most, hogy a Vermes családba benősült, most kezdődik csak az igazi erőpróba. Hasonulni hozzájuk testben és lélekben, kicserélni a személyiségét egy másik személyiségre, amit nem bénítanak majd gátlások. „Ha félsz tőlem, menj vissza az Iparosok utcájába!" A háború után, az ötvenes években volt aztán egy időszak, amikor Sághy urat egyhangúlag gyűlölték a városban 150