Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Galeri

a helyi potentátustól lefelé a kofaasszonyokig, akik ha megpillantották őt pöttyös iszák jávai a piacon, keresztet vetettek, legszebb portékájukat sietve eldugták, s ami rot­hadt paradicsomot, férges almát, fonnyadt zöldséget, nyesz­lett csibét kora hajnalban kihoztak, szinte ingyen rátuk­málták, hátha fölfordul tőle. Sághy urat olyan embernek tartották, akinek a jelenlétében a költői szó kakaskuko­rékolásnak hangzik, a májusi orgona elveszti illatát, a cu­kor megsavanyodik, a bölcs gondolatok megzápulnak, a teheneknek elapad a tejük, az épületek tetőgerendái meglazulnak, a bor megecetesedik, a terhes asszony elve­tél. Az ő jelenlétében minden száj néma maradt, minden fiókot kulcsra zártak, minden csecsemőt, akire rátekintett, haladéktalanul orvoshoz vittek. Sághy úr ezt a tengernyi megaláztatást hősiesen visel­te. Nem járt sehová, nem fogadott vendégeket, tisztességes házba pedig őt nem engedték be. Ismerősei egybehangzó véleménye szerint megérdemelte a sorsát. Mert nagyobb tehetséget s pocsékabb jellemet egy személyben egyesülve keveset találni. Sághy úr 1945 után évekig bujdosott, s 1949-ben költözött vissza a városba. Gyűlölték, ámbár így is voltak sokan, akik előre köszöntek neki, nem lát­ván még tisztán a fejleményeket. Hiszen mi lesz, ha for­dul a kocka, és Sághy úr megkaparint valami hatalmat. S az is igaz, hogy nem mindenki gyűlölte egyformán, sőt sokan — nők persze —, akik egymás között elmond­ták Belzebubnak, szivacsos lelkű kalandornak, a templom­ban miatyánkot mondtak érte, s éjjelenként nem aludtak miatta, hanem képzeletben kipucolták a cipőjét, kömény­magos levest főztek neki, a paplanjuk alá fektették, s a bajszát, amely bajusz finom szálú és selymes volt, mint az ő hálóingük, a kisujjuk köré csavarták. Mert az is igaz, hogy daliás férfiember ebben a városban sosem aludt még utcán, sem váróteremben, s a tisztek, rendőr­legények és cirkuszosok egy időben tömegével szöktették meg innen az eladó lányokat és az unatkozó fiatalasszonyo­kat. Sághy úr hamar ráébredt, hogy tulajdonképpen a pa­radicsomban van. Kapóra jött neki, hogy kiválóan beszél 151

Next

/
Oldalképek
Tartalom